Hol vagyok? Címlap > Érdekességek > Porckopás a térdben
25.2.2010

Porckopás a térdben

 

A porckopás a derékfájást és a csontritkulást követően világszerte a harmadik leggyakrabban előforduló mozgásszervi megbetegedés: az elváltozás több év alatt alakul ki, és idővel fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó ízületi károsodáshoz vezet. Cikkünkben gyógytornász szakértő segítségével mutatjuk be a betegséget, majd pedig megismerkedhetnek azokkal a gyakorlatokkal, amelyekkel megelőzhetőek, illetve enyhíthetőek a már kialakult porckopásos tünetek.

A porckopás kialakulása, fajtái és a tünetek jellemzői

Az egészséges ízületekben a porc rugalmas párnaként védi a csontot a mozgással járó ütődésektől: terheléskor az ép porc is rugalmasan deformálódik, majd a terhelés megszűnése után visszanyeri eredeti alakját. A porc regenerációját korlátozza az a tény, hogy nincs önálló érrendszere, így csak az ízületi folyadékból juthat hozzá a szükséges tápanyagokhoz.

A porcok kopását az elváltozás jellege alapján kétféle típusba soroljuk: az elsődleges forma 40-45 éves korban kezdődik, mindkét térdet érinti, és főleg nőknél, illetve túlsúlyos egyéneknél jellemző (ezek az elváltozások általában a visszeres alsó végtagon jelentkeznek). Az elsődleges elváltozások esetében nem találunk konkrét kiváltó okot: az eddigi kutatási eredmények alapján feltételezhető, hogy öröklött genetikai tényezők, bizonyos anyagcsere- rendellenességek, illetve az ízületi folyadék összetételének hátrányos megváltozása áll a jelenség hátterében. Az elsődleges elváltozások kiemelt rizikófaktora, ha az ízületet körülvevő izomzat nem funkcionál megfelelően: kimutatták, hogy azoknál a 30-35 éves egyéneknél, akik ülőhelyzetből nem tudtak egymás után 10-15 alkalommal, egy lábbal is felállni, öt éven belül nagy valószínűséggel alakult ki röntgennel is kimutatható kopás.

Másodlagos elváltozásról beszélünk akkor, ha a porckopás valamilyen konkrét kiváltó ok, például sportbaleset, túlterhelés, csípőficam, az ízület fejlődési rendellenessége, tengelyeltérés, belső szervi megbetegedés, egy bizonyos hormon hiánya, vagy egyes gyógyszerek mellékhatásaként jelenik meg.

A húsz év feletti lakosság körében a fájdalommal járó kopás gyakorisága 10-15%, de a röntgennel kimutatható esetek aránya ennél jóval magasabb, csaknem 35-40%-os. 65 év felett röntgenvizsgálattal minden kopás esetében kimutathatóak az elváltozások, ezek azonban nem minden esetben járnak fájdalommal: ennek oka, hogy a szervezet sokféle módon képes kompenzálni az ízületi károsodásokat, így a kezdeti fájdalom sok esetben akár éveken át is néma maradhat.

Hogyan ismerhető fel a térdkopás?

A térdízület testünk egyik legbonyolultabb teherviselő ízülete, amelynek képesnek kell lennie a testsúly fájdalommentes átadására a törzs felől a talaj irányába: mivel a testsúlyterhelés miatt rendkívül jelentős az ideható nyomóerő, az ízületek közül talán itt van a legnagyobb esélye a különféle sérülések előfordulásának. Ha a térdben nő az ízületi nyomás, akkor duzzanat alakul ki, ami fájdalmassá válik, és ízületi diszkomfort érzés alakul ki. A duzzanat elindít egy hibás körfolyamatot, ami izomgyengülést, ízületi instabilitást, túlmozgást, túlterhelést okoz: ezek együttesen tovább növelik a fennálló gyulladást, újabb porckopásos folyamatokat generálva. Kezeletlen probléma esetén - a fájdalom és mozgáskorlátozottság növekedése miatt - a radikális gyógyszerterápia helyett vagy mellett gyakran a műtét marad az egyedüli megoldás.

 A térdkopás főbb jellemzői:

·        nyomásérzékenység, amely a térdkalács egészén vagy a térd belső (ritkán a külső) oldalán jelentkezik,

·        dörzszörej (hóropogásszerű hang a térdízület mozgatásakor),

·        fájdalommal járó, nehezített elindulás,

·        lépcsőn lefelé vagy felfelé, illetve közlekedési járműre fel- vagy leszálláskor jelentkező fájdalom,

·        mozgáskorlátozottság hajlítási illetve nyújtási irányban,

·        sántítás és az öltözködés korlátozottsága zokni, illetve cipő felvételekor.

A betegség megelőzése és kezelése

A betegség előrehaladása nem gátolható meg, a probléma azonban megelőzhető és kezelhető, amiben pótolhatatlan szerep jut a megfelelő mozgásterápiának és az egyéni gyógytornának. A megelőzés szempontjából nagyon fontos a helyesen kialakított életmód és a rendszeres mozgás. A porc épségének, valamint az izomzat tónusának és erejének megőrzésében - az ideális testsúly mellett - elsődleges szerepe van a célzott gyógytornának. Emellett említést érdemelnek a különféle porcvédő szerek is, amelyekkel megelőzhető és lassítható a porcok degenerációja. A jelenleg forgalomban levő porcvédő szerek glukózamin-szulfátot vagy kondroitin-szulfátot tartalmaznak, amelyek a klinikai vizsgálatok eredményei alapján mérsékelhetik az enyhe, kezdődő porckopásos folyamatokat.

A kopások megelőzésében természetesen a megfelelő életmódnak is elsőrendű szerep jut: kerülni kell a térd és a csípő egyoldalú túlterhelését, fontos a térdet stabilizáló izmok erősítése és a rendszeres terhelés. A sport- és a foglakozási eredetű sérülésekre ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal, illetve az ízület tükrözésével derülhet fény.

Forrás: Dörnyei Marianna, SpineArt (Origo Egészség)

Bookmark and Share

Fórum Hozzászólások száma: 0

Legyen Ön az első, aki hozzászól a témához!

szóljon hozzá a fórumhoz