Jó és rossz stressz

A stressz önmagában nem ördögtől való dolog. Sőt, elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy nap mint nap helyt tudj állni a munkádban, hogy kreatív legyél, és aktív, örömteli életet élj. Nem véletlen, hogy Selye János, a stresszelmélet megalapozója az élet sava-borsának nevezte a stresszt. Ha nem lenne jelen az életünkben, unottak, szomorúak, depressziósak lennénk, és visszaesne a teljesítményünk is. És – az élet furcsa játékaként – ugyanez történik akkor is, ha túl sok stressz ér minket. Olyan ez, mint amikor beindítasz egy autót. Ha elfordítod a kulcsot, rögtön beindul a motor, de ha túl sokáig indítózod, egy idő után lemerül az akkumulátor. A szervezet is valahogy így van a stresszel: kell neki, hogy beinduljon, hogy jól működjön, de ha túl nagy adagban kapja, kimerül és megbetegszik.

Ne legyints rá!

Bár a stressz önmagában nem betegség, ha hosszan és tartósan gyötri a szervezetedet, sok egyéb baj forrása lehet. A tartós stressz okolható a leggyakoribb betegségekért: többek között a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a szívinfarktus, a gyomorfekély, az agyvérzés vagy a rákos megbetegedések kockázatát is jelentősen növeli.

A stressz nem más, mint a szervezeted válasza egy ingerre. Ha valami megváltozik körülötted – vagy a lelkiállapotodban -, a tested azonnal reagál. Lehet ez munkahelyi konfliktus, vizsgaszituáció, de lehet örömteli dolog is – ha például nyersz a lottón, gyereked születik, vagy férjhez mész. Minél nagyobb vagy váratlanabb a változás, annál nagyobb stresszel jár. Ilyenkor az agy stresszhormonokat – kortizolt és adrenalint – juttat a szervezetbe. Ennek hatására az izmok megfeszülnek, a szív gyorsabban ver, a vérnyomás emelkedik, az érzékek élesebbé válnak, megváltozik az anyagcsere. A szervezet felkészül a veszélyre, hogy ha tényleg bekövetkezik, sikeresen tudja venni az akadályt.

Nem véletlenül alakult ki ez a védekező mechanizmusunk, hiszen az ősembernek szó szerint az életét mentette meg a stressz. Ha szembetalálta magát egy vadállattal, csak akkor volt esélye felülkerekedni, ha a szervezete felkészült az ütközetre: termelődtek a stresszhormonjai, és a teste átállt vészüzemmódba. „Küzdj vagy menekülj!” Ez a két lehetősége volt, és ehhez a két lehetőséghez alkalmazkodott a szervezete is. Azóta az ember mit sem változott, csak a körülmények és a stresszt kiváltó tényezők lettek mások.

Normális esetben a stressz a veszély elmúltával véget ér, és a szervezet újból nyugalmi állapotba kerül. Lelassul a szívverés, normalizálódik a vérnyomás és a légzés, ellazulnak az izmok. Ha ez nem következik be, a tested folyamatosan készenlétben áll, akkor jönnek a stressz jellegzetes tünetei: álmatlanság, idegesség, elhízás, légszomj, betegségek.

Forrás: Zádrovich Alíz (Nők Lapja Egészségfüzet 2010)

KAPCSOLÓDÓ TERMÉKEK